Honlap-menü
A fejezet kategóriái
| Gyárak története [3] |
| Személyek [1] |
| Termékek [4] |
| Egyéb [1] |
Statisztika
Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0
| Nyitólap » Cikkek » Gyárak története | [ Cikk hozzáadása ] |
Szegedi Kábelgyár
| A Szegedi Kábelgyár telephelyválasztásában meghatározó szerep jutott a város akkori vezetőinek, akik felajánlották a gyár létesítéséhez a Huszár utcai huszárlaktanya hatalmas épületeit, amelyek egy részét a honvédség és a határőrség még használta. Gazdátlan laktanyaépület, istállók, beázott tetőzet és félig lebontott épületek fogadták a gyártelepítőket. A gyár létesítésére 83 millió forintot irányoztak elő és 1963-as befejezést.159 Modern technika akkor még szóba sem került, használt, részben felújított gépek telepítésével a foglalkoztatottságot kívánták növelni. A kezdeti időszakban nem vezetékeket gyártottak, hanem az anyavállalat kaposvári gyáregységétől átvett kábeldobokat. Az első műanyag-szigetelő gépek 1960-ban léptek termelésbe, megindult a Bányagyutacs-gyártól átvett PVC szigetelésű robbantóvezeték gyártás. 1961-ben fogtak hozzá a 4000 m2-es csarnok építéséhez, ami tervezési hibák {588} miatt félbeszakadt, és csak áttervezés után 1962 végére került tető alá. 1963-ban szabadultak fel az utolsó, a határőrség és a honvédség által még át nem adott épületek. A Kohó- és Gépipari Minisztérium 1963-as iparátszervezéssel kapcsolatos profilrendezése során Szegedre került a hagyományos textilszövött telefonzsinórok, és több, a katonai hírközlésben használatos vezeték gyártása a hozzájuk tartozó — általában elavult — gépparkkal együtt. Technológiai tervezési hibák miatt 1964-re húzódott a fémmű üzembe helyezése, és az év végére az új csarnokban 11 műanyag-szigetelésű vezetékgyártó gépsor, 4 kábelsodrógép és 3 kábelköpenyező gépsor dolgozott. A gyorsan növekvő gyár létszáma 1964-ben elérte a 700 főt. 1966-ban állt termelésbe az akkori idők élvonalát jelentő angol vezetékgyártó gépsor, mely percenként 600 méter PVC szigetelésű vezetéket gyártott. 1967-ben elkezdődött a termelőcsarnok második, 8000 m2-es ütemének építése, melyet 1969-ben avattak. A termékválaszték folyamatosan bővült, elsősorban erős- és gyengeáramú vezetékekkel és erőátviteli kábelekkel. A gyár az 1970-es években igen sikeresen fejlődött. A kapacitás folyamatosan bővült, új, magas színvonalat képviselő gépeket helyeztek üzembe, dinamikusan bővült a termelés és a nyugati piacokra irányuló export. Megkezdődött az árnyékolt híradástechnikai vezetékek gyártása, a teljes magyar gyengeáramú és híradástechnikai vezetékgyártás 80%-át Szegedre tervezték helyezni. A telephely létszáma meghaladta a 1000 főt, a termelés értéke a 650 millió forintot. Újabb gépek beszerzésével elindult a járművillamossági vezetékek gyártása. Ismét új csarnok építésébe kezdtek, de az több éves csúszással csak 1974 végére készült el. Ezzel a gyártócsarnokok alapterülete a korábbi részekkel együtt 17 ezer m2-re emelkedett. A gyáregység 1974-ben az egész Magyar Kábel Művek termelésének már 30%-át adta. Nagyságát jelzi, hogy egy évi termeléséhez ekkor 5700 tonna rezet, 4600 tonna alumíniumot és 8700 tonna pvc port használt fel. Az extenzív fejlesztés lehetőségei az 1970-es évek közepére a kábelgyárban megszűntek, a létszám a többi szegedi gyárnál jobb kereset mellett is csökkenni kezdett. Ennek következtében a munkaigényes gyengeáramú- és híradástechnikai vezetékgyártás már nem volt növelhető, annak ellenére, hogy korábban a teljes profilt Szegedre kívánták telepíteni. Ebben a helyzetben 1975-ben megvásárolták a HÓDGÉP kisteleki gyáregységét, és a munkaigényes termékek gyártását Szegedről Kistelekre telepítették. A Kistelekre telepített gyártmányok helyébe Budapestről a bányatelefon-kábelek és vasúti kábelek előállítása került Szegedre, és beindították a telefonkábelek készítését. A kábelgyártást a város hagyományos iparaitól eltérően gyakoribb termékváltás és koncepcióváltás jellemezte. Az alacsony telefonellátottság és a meglevő telefonkábel-hálózat elavultsága az 1970-es években már az ország gazdasági fejlődésének gátja lett. A megoldás új technikát követelt, és új típusú vezeték tömegtermelését kívánta meg, ami utat nyitott a szegedi kábelgyárnak a technológia és a termékszerkezet megújítására, a kábelgyártás egy területén az élvonalba kerülésre. A gyár 100 millió forintos fejlesztési lehetőséget kapott, és 1977-ben megindult a világszínvonalat képviselő új termék, a töltött terű telefonkábel előállítása. A gyártással megelőzték a teljes szocialista tábort, és alig maradtak el a legfejlettebb országoktól. A termék két évtizeden keresztül meghatározta a Szegedi Kábelgyár történetét, míg a gyengeáramú és híradástechnikai vezetékek gyártását megszüntették. Közben a hazai kábelgyártás rekonstrukciós fejlesztési lehetőséget kapott, amelyből mintegy 600 millió forinttal részesült a szegedi és a kisteleki üzem. Az 1970-es évek végén 200 millió forintot meghaladó beruházásból a legkorszerűbb gépek megvásárlásával koaxiális kábel gyártórendszer létesült, amely elsősorban szovjet exportra termelt. Szegedre telepítették a budapesti Erzsébet-híd tartóköteleit készítő sodrógépek egyikét, amelynek segítségével a tengeralatti kábelekhez hasonló koaxiális kábeleket tudtak gyártani ugyancsak a Szovjetunió számára. A beruházások nyomán a gyár műszaki színvonala nemzetközi színvonalra emelkedett, amihez jól képzett műszaki gárda párosult. Csak 1977–78-ban 22 mérnököt vettek fel a gyárba, amelyet 1978 és 1989 között Tombácz József igazgatott, majd utána a pesti központ vezérigazgató helyettese lett. A szegedi kábelgyár nemzetközi sikereit jelzi, hogy 1982-ben nyugati fővállalkozókat, élvonalbeli kábelgyártókat megelőzve kuwaiti szállítási tendert nyertek. Az 1980-as évek elején egy évi 12 ezer tonna kapacitású drót-húzóművet létesítettek, amelynek segítségével 280 millió forint értékben exportáltak réz távvezetéket Líbiába. A Szegedi Kábelgyár a fejlesztési program befejeztével elsősorban világszínvonalú töltött terű telefonkábel és koaxiális kábel készítésével a kábelgyártás élvonalába került. A géppark a 80-as évek végére eljutott arra a szintre, amelyet Európában mércének tekintettek, és ezt dokumentálták az arra hívatott európai minősítő intézetek. Szegeden egyedülállóan a gyár létszámának 13%-a rendelkezett felsőfokú vég-zettséggel. A korábban létrehozott fővárosi központú nagyvállalatok vidéki telephelyei előtt 1985-ben megnyílt az önállósodás lehetősége, amit a kábelgyár kérelmezett. A Magyar Kábel Művek vezetői nem támogatták a Szegedi Kábelgyár elszakadási kísérletét, mivel a cég nyereségének nagyobb részét Szeged termelte, kiválása hátrányosan érintette volna a nagyvállalat egészének piaci helyzetét. A város politikai vezetése kezdetben határozottan támogatta a pesti központtól történő elszakadást, majd később nem állt ki az elgondolás mellett. A Magyar Kábel Művek visszavonatta az igazgatóval az önállósodási kérelmet, majd ellenlépésként a telefonkábel-gyártás bővítésé-nek a Szegedi Kábelgyárba tervezett 100 millió forintos géppark bővítését a Budapesti Kábelgyárban valósította meg. Ugyanakkor az 1975-ben Kisteleken létesített üzem levált Szegedtől, és önálló gyár lett. A Szegedre tervezett töltött terű telefonkábel gyártást végül szegedi szakemberek segítségével indították be a Budapesti Kábelgyárban, és ehhez időlegesen leállították, és Pestre szállították a töltőberendezéseket. Forrás: Zoltánfi Zoltán | |
| Kategória: Gyárak története | Hozzáadta: Revesz68 (2011-11-14) | Szerző: Révész Gábor E | |
| Megtekintések száma: 4498 | Hozzászólások: 4 |
| Összes hozzászólás: 4 | |||||
| |||||
Tolmácsold a "kábeles" nagypapádnak jókívánságainkat. 